10.23.2011

20. Bogár Tali a VW Depo-ban és végre itt is!

Miután a legutóbbi VW Depo számban már megjelent a Suka által írt cikk és néhány kép, így most már mi is megoszthatjuk Veletek itt a blogon!


Íme:

Bogarak, Buszok és Barátok

Csak ennyi kellett a XX. Jubileumi Bogár Találkozóhoz, ami a jól megszokott helyszínen, a gárdonyi Sport Beach-en, és a jól megszokott időpontban: július 1-3.-ig zajlott. Sajnos a nem éppen nyári időjárás és az erős szél rányomta bélyegét a megjelentek létszámára, de a családias– barátias hangulatra semmiképp nem volt rossz hatással…. Sőt!

Az igazi keménymag már pénteken reggel megérkezett az üresen álló kempingbe. Laca a szokásos bevonuló zenével – a One way ticket-tel - elsőként érkezve nyitotta meg a léghűtésesek találkozóját. Mi másodikként futottunk be. A délelőttöt a Szálkás terasza alá húzódva töltöttük némi alkoholtartalmú védőital társaságában: beszélgettünk, vacogtunk, erre ittunk, majd beszélgettünk, ismét vacogtunk…. De délutánra megenyhült az idő, és ezzel együtt megérkeztek a többiek is.

Gyors sátorállítás után tovább folytattuk az eszme-cseréket egymás autóiról, terveiről, felelevenítettük az elmúlt 20 esztendő legjobb bogaras emlékeit, találkozóit, és persze jókat nevettünk. Késő délután következett a sokak által várt borkóstolás, a környékbeli pincészetek termékeivel. Eredetileg hajós kirándulással együtt tehettük volna meg a bor-mustrát, de az erős szél miatt ez sajnos elmaradt. Ekkor már a Híradó szerkesztői is velünk voltak. A kóstolás után az Ő kérésükre, álltunk be a vasakkal a Velencei-tó partjára, hogy néhány emlékezetes képet és filmkockát megörökítsünk. Ezután csúszott ki főszervezőnk, Bálint Gyuri, kezei közül az irányítás, hiszen régi „jó” szokás szerint mindenki elkezdett körbe-körbe kocsizni, pörögni a kemping (addig szép) füvén. Miután kijátszották magukat a nagyfiúk és nagylányok, szétoszlott a csapat: ki nyugodni tért, ki pedig bulizni a Szálkásban, avagy a sátránál.

Másnap meg is látszott az arcokon, ki hogy mulatott: beteg és vidám arcok egyaránt fogadtak reggel. De kipihent egyikünk sem volt a hajnali erős szél miatt. Nem így azok, akik szombat délelőtt érkeztek! De mindenki boldogan üdvözölte a „nagy öregeket” és az „ifjú titánokat” egyaránt, s már alig vártuk, hogy elkezdődjön a tó körüli felvonulás. Délben el is rajtoltunk! Öko strand lévén a túrát egy kis Bogár és Busz tolással kezdtük (egyrészt környezetvédelmi figyelemfelhívásképp, másrészt büntetésül az esti fűnyesésért)! De csak a bejáratig kellett tolni a gépeket, onnan már bepattanhattunk. Az utakon nem kígyóztunk oltári hosszú sorokban, de így is nagy élmény volt a Velence-tavi karika. Az ott lakók, a biciklivel túrázók, az autósok, kicsik és nagyok is integettek nekünk és mosolyogtak: mi úgyszintén… Örültünk egymásnak és a kis jó időnek, napsütésnek.

Visszaérkezve ezt ki is használtuk, s elkezdődtek a versenyek! Volt rögtönzött rajzverseny, rögtönzött színes ceruzával: a piros buszt Piros Arannyal varázsolták valóban pirosra. De a hirtelen ötlet sok szép művet eredményezett, nem is gondoltuk volna. Tehetségünk mellett a fizikai erőnlétünket és az egyensúlyunkat is tesztelhettük. Több csapat is alakul: az Alapító Nagy Öregek, a Másnaposok, a Meleg Másnaposok, Szabóék, a Laca Team, a Vizesek stb. Ők mérkőztek meg a kupákért, az elismerésért és egyes számokban a sörért is! Elsőként szánkóhúzás volt füvön: a gyerkőcök és az újdonsült nagymamák is megtalálták helyüket a fa játék valamelyik részénél, s együtt igyekezték elérni a leggyorsabb időt. A szánkó meg is szenvedett érte, eltörött. De előkerült a következő kellék: egy talicska… egy tálca illetve sok-sok pohár sör és kóla társaságában! Egy csapattagnak a talicskában ülve, a tálcán fejenként egy-egy pohár itallal kellett egyensúlyoznia úgy, hogy közben társa minél gyorsabban és minél ügyesebben végigtolja őt a bóják között szlalomozva. Volt aki az időre hajtott, volt aki inkább a nedűre: akár egy kézzel egyensúlyozva, akár két gyerkőccel a „járgányban”. Ám az igazi erőpróbát az utolsó szám jelentette… kötélhúzás. Régi iskolás életképeket felidézve feszültek egymásnak a csapatok. Oly erősen húzták-vonták, hogy a kötél az első csata közben elszakadt… de így legalább megértettük, miért nem középen volt rajta a fekete ragasztószalag... Azonban egy jól sikerült csomóval - utánozhatatlan műsorvezetőnk, Gyula - elhárította az akadályt, s egymás után mérkőzhettek meg az erős emberek, a még erősebb lányok és gyerkőcök. A döntők közben egy kis eső érkezett a gyepre, de így legalább nőtt a verseny izgalma, és még több esést láthattunk. Nagy nevetések övezték az összes játékot, hiszen poénos jelentekben és dumákban nem volt hiány!

De nemcsak a jelen, hanem a múlt is derültségre adott okot: régi fényképek, negatívok, találkozós pólók, kupák, újságcikkek kerültek elő a délutáni pihenés közben. Sok fanatikus találta meg magát, barátját vagy épp autóját a képeken. Mosolyogva nézegettük őket, ám kicsit szomorkodva is: „Milyen jó is volt akkor!”, „Mi lehet a kis autómmal?”, „Emlékeztek mekkora buli volt?”… és hasonló kérdések hada röpködött a fejekben. De nosztalgiázni mindig jó, s nemcsak a tárgyak, hanem az élmények is előkerültek. Mindenki ezeket mesélte, mindaddig míg el nem kezdődött a csocsó-bajnokság. Ismerősök és ismeretlenek verbuválódtak csapatokká, s próbálták a legtöbb gólt lőni. A legizgalmasabb meccs a döntő volt: gólhátrányból egyenlítés, némi taktikázás, igazi modern focit láthattunk!

Ekkor már szinte mindenki ott volt a Szálkás teraszán, így következhetett a Bogaras Eskü újbóli letétele. A legelső szövegek egyikét vette elő Gyuri, a jubilálás tiszteletére. Ifjú és idősebb fanatikusok egymás mellett állva, kezükkel „V”-t formálva ismételték a legnagyobb nagyöreg szavait. Majd megérkeztek az addig rejtegetett születésnapi torták a húszas szám bűvöletében, melyekből jót falatoztunk, majd a desszert desszertjeként ismét előkerültek a borok. A nem borosoknak pedig elérkezett az idő az újabb megmérettetésre: négy ember sorakozó, két-két teli pohár a kézbe, s máris indulhatott a dupla körös sörváltó! Fej-fej mellett haladva ürültek a poharak, ment egy kicsi a szájba, még több a ruhára… hatalmas szurkolótábor és hangzavar, s a győztes csapat már emelte is a kezét a levegőbe.


Természetesen ezzel a programmal az este még korántsem ért véget: a naplemente csodálása közben tovább folytak a beszélgetések, ünneplések (hisz van aki minden évben itt ünnepli a szülinapját). Így vártuk együtt a Bogaras Híradót. Éjfélkor meg is érkezett, s nagy izgatottsággal ültünk le megnézni, hogy az idén mit sikerült készítenie a stábnak. Nem csalódtunk, jókora nevetések törtek fel a poénos jelentek, vágások és beszólások hatására! Ez az egyetlen Híradó, amit sokáig elnéznénk, de ez is csak fél órás, így sajnos hamar vége lett. A kisfilm után még maradtunk kicsit, de a társaság már láthatóan fáradt volt, így nemsokára kiürült a terasz.Másnap a késői ébredés és a lassú pakolás mutatta, mennyi energiát kiszívott belőlünk a hideg és a szél. Már vártuk az eredményhirdetést. A legjobbakat oklevéllel és kupákkal jutalmazták a szervezők: kijelenthetjük, hogy a Másnaposok csapata aratta a legtöbb sikert. De nemcsak a résztvevők érdemeltek elismerést, hanem főszervezőnk is: a Retro Autó Klub Egyesület nevében Maresz adott át egy serleget Gyurinak, jelképesen megköszönve ezzel az elmúlt 20 év áldozatos munkáját.

S hogy mi lesz jövőre? Andris barátunk szavait idézve:

„Azok akik az idő ellenére eljöttek, szerintem jól érzik magukat. Aki ide úgyis le akar jönni az akármilyen idő van, ha kis indián potyog az égből, akkor is tudom: július első hétvégéje – itt kell lenni!!”



A teljes képgaléria ITT érhető el!

No comments:

Post a comment