Végre itt az igazi jó idő, strandidő!!!
Több sem kellett nekünk, hogy becsücsüljünk a 67-esbe, és elinduljunk vele Balatonalmádiba a Yacht kempingbe, hogy megmártózzunk egy kicsit a Balatonban, és beszélgessünk a bogaras barátokkal.
Útközben csatlakozott hozzánk Peti a Karmannal, így mini konvojként gurultunk be a helyszínre, ahol az egyik legszebb helyet elfoglalva: beálltunk a part felé vezető sétányra (kicsit szemtelenül ugyan...). Rögtön megtaláltuk a barátokat az étteremnél, ahol az előző esti alkoholmennyiséget próbálták felitatni némi reggelivel. Éppen a tegnapi bulin történteket elevenítették fel, illetve mesélték el azoknak, akiknek nem maradt meg minden pillanat az estéből. Mi is bekapcsolódtunk a történetmesélésbe, s el is kalandoztunk mindenfelé.
Majd mikor már láttuk, hogy gyülekeznek. elindultunk körbenézni az egész kempingben szétszórt Volkswagenek után. Délelőtt még igen kevesen voltunk, hisz jöttek csúnya viharfelhők, de szerencsére semmi nem esett, és délutánra a résztvevők száma is megnőtt, így óránként róttuk a köröket az új vasak mustrájához, és a kellemes környezet élvezete végett.
Közben a víz irányába is tettünk néhány kitérőt. A Balcsi még nem igazán volt kellemesen meleg, de mindenképp megmártóztunk - mondjuk úgy - a frissítő hőmérsékletű vízben. Jól esett... Étvágyunkat a strand kötelező menüjével, lángossal csillapítottuk. A szabad strandra sétáltunk át érte, a közben figyeltük a még nyugodt környéket, a turisták még nem özönlötték el a magyar tengert.
Visszaérve sok érdekesség fogadott minket. Például a háborúsra átalakított Kübelwagen és fiatalabb testvére: a már utcai használatra gyártott Thing. Maresz új szerelme Typ 181, így sokat beszélgetett a sárga "izé" tulajdonosával a témáról. De volt még látnivaló: az Ikrek Karmannja, a hosszú faldach-os Mexikói, a Golf II Country, Szeky rat Ghia-ja... sok apró újdonság és felfedezés tette színessé a Bogarakat és Buszokat.
A délutánt ismét a parti "büfében" töltöttük, beszélgettünk, tervezgettünk. Majd Zsolt Suhanó Rozsdáját fotóztuk körbe az egyik legszebb magyar háttérrel: a Balatonnal. Már estébe hajlott az idő, mikor sétáltunk még egy kört, hogy elköszönjünk az ismerősöktől, s mi is lassan elindultunk haza, bár azt még ekkor sem értettük: mire szedtek 2.000 ft-os részvételi díjat...
További képek itt: a picasa webalbumban láthatóak!
No comments:
Post a Comment